Az implantáció története

Az implantológia fejlődésének rövid történeti áttekintése

 Maja fogorvosi beavatkozás 15 000 évvel ezelőttről

Maja fogorvosi beavatkozás 15.000 évvel ezelőttről

A hiányzó fogak pótlása a csontba épített eszköz segítségével már régóta ismeretes a fogászat történetében. Őskori ásatások bizonyítják, hogy a régi egyiptomi és dél-amerikai civilizációban már próbálkoztak a hiányzó fogak pótlásával kézzel faragott, fog alakú kövek, illetve csontok beépítésével.

A 18. sz.-ból is találunk olyan példát, amikor az elvesztett fogak pótlása elhalt, donorokból eltávolított fogak beültetésének segítségével történt.

A beavatkozás rendkívül kezdetleges volt, és érthető, hogy a befogadó szervezet heves immunreakciói miatt a sikerességi mutatók is rendkívül alacsonyak voltak.

implantáció története 2 a 18. sz. közepén megjelent „Le chirurgien dentiste” című könyvében lehetőségként említi a fogak beültetéssel történő pótlását.
1809-ben egy aranyból készült implantátumot helyezett friss extractiós sebbe, amelyre bizonyos idô után már fogat épített, csekély sikerrel.

1887-ben egy nevű orvos ugyanezt a beavatkozást végezte el, de arany helyett platinát használt.
1886-ban volt az első, aki egy platinadiszket ültetett az állcsontba, majd erre kerámiából készült koronát helyezett felépítményként. Ezen munkájáról az első New York-i Fogászati Egyesületi Ülésen számolt be.

Etruszk fogpótlási technika

Etruszk fogpótlási technika

 

 

A következő néhány évben számos hasonló implantációs kísérletet végeztek különbözô anyagok felhasználásával, azonban mindegyikük közös jellemzője volt a sikerességi mutató rendkívül alacsony volta.
1931-ben , a Budapesten tartott Nemzetközi Sztomatológiai Kongresszuson az állcsontok területén alkalmazott alloplasztikus anyagokról számolt be.

Úgynevezett pengeimplantátumok. 1980-as évek, Magyarország

Úgynevezett pengeimplantátumok. 1980-as évek, Magyarország

1937-ben égetett porcelánnal bevont irídium-platina ötvözetet helyezett a periosteum alá. Az implantátum között kialakult kötőszövetes tok vastagságát a mechanikai erőviszonyok által meghatározott vastagságúnak tulajdonította.

1937-ben a Harvard Egyetemen több állatkísérletet követően, annak tapasztalait felhasználva ültetett emberi állcsonton, friss extractiós sebbe viszonylag sikeres „vitallium” implantátumokat, melyet közleményben is leírt.

Az állatkísérletekben végzett szövettani vizsgálatok tanúsága szerint posztoperatív gyulladásos, ill. immunreakció nem jelentkezett.
1947-ben beszámolt egy 12 évvel azelőtt behelyezett csavarimplantátumának epizodikus sikeréről.

implantáció története 5Néhány sikeres beteget több éven át módjában volt után követni, melyek azonban csupán epizodikus eredménynek tekinthetők.

1930-tól napjainkig számtalan kísérlet és próbálkozás történt a különböző implantológiai módszerek alkalmazása tekintetében.
Megjelentek a szubperioszteális, az enosszeális penge, a gyökér és a cilindrikus formájú implantátumok.

Az első szubperioszteális implantátumot 1948-ban helyezte be, és még néhány évvel ezelőttig számos publikáció vitatja, illetve áll ki sikeressége mellett.

implantáció története 6Az enosszeális pengeimplantátumot 1967-ben és egymástól független munkája nyomán született publikációkból ismerhetjük meg. A Linkow-féle pengeimplantátumok magas sikerességi aránya annak is köszönhető, hogy ezek az implantátumok már tiszta titániumból készültek. (Leonard Linkow professzor a Magyar Csontintegrációs Kollégium által 1991-ben szervezett Debreceni Konferencia díszelőadója is volt).

 

implantáció története 7Hazánkban Kemény és Varga 1954-ben a mandibula anatómiai viszonyait vizsgálta az implantátumok szempontjából.
1956-ban extractiót követő implantátum behelyezéséről számolt be.
és 1957-ben elsőként készítettek króm-kobalt-molibdén ötvözetek felhasználásával implantátumot fogpótlás céljára.
Antal–Berényi–Gyenes–Péter és Tóth csavaros híd implantátumon történt rögzítését írták le 1957-ben.

1959-ben Harsághy 23 éve működő csavaros implantátumról számol be.
Földvári 1962-ben a műcsonkok elhelyezkedésének irányát, Huszár 1957-ben az implantátumokat anyagtani szempontból vizsgálta.
, és kollégák 1960-ban és 1961-ben részleges foghiányok implantációs pótlásáról közlik tapasztalataikat. Kovács D. Géza évtizedeken átívelő implantológiai munkásságát a nemzetközi elismerésen túl a Magyar Fogorvosok Implantológai Társasága is oklevélben méltatta.

 

implantáció története 8Az orális implantológia mérföldkövét kétségtelenül 1952-ben a svédországi Lund Egyetem ortopédsebész vezetésével dolgozó munkatársainak áttörő megfigyelése és munkája jelentette.
Az egyik kutatási célpontjuk volt nyulak csípőcsontjába csavart henger alakú titánimplantátumok csonthoz való viszonyának mikroszkopikus követése. Megfigyelésük szerint a titáncilinder bizonyos idő múlva közvetlen kapcsolatot létesít a csonttal. Ezt a jelenséget nevezték el osszeointegrációnak. Kutatásaikat később humán állcsontba helyezett titáncsavarok beültetésével folytatták, mely csavarok alkalmasak voltak hiányzó fog pótlását célzó fogmű hordozására, megteremtve ezzel a mai dentális implantológia elméleti és gyakorlati alapelveit. Számtalan tudományos kísérlet zajlott és zajlik ma is e témában a világ minden területén, mégis, egészen 1981-ig kellett várnunk arra, hogy az első, hosszú távú tapasztalatokról is beszámoló, olyan összefoglaló publikáció megjelenjen, mely a módszer rutinszerű alkalmazhatóságát igazolja.

bone-titanAzóta a világ sok országában, így Magyarországon is számos implantációs cég kínálja különböző, de a Branemark-alapelvekre épülő és sok esetben ezen rendszer implantátumaihoz hasonló, illetve annak továbbfejlesztett változatát. Ma hazánkban több mint 30, ORKI által engedélyezett fogászati implantátum van forgalomban, melyek köre az EU-csatlakozást követően bizonyára szélesedik, engedélyezésük feltételei feltehetően szigorodnak.

Az implantáció mai, csaknem korlátlan lehetőségei

implantáció története 9Az egyes cégek által közölt, az adott implantátum hosszú távú sikerességére vonatkozó adatok mindegyike 90-95% között van. A formai, méretbeli, felületkezelési különbségek mellett az egyszerű felhasználhatóság, minőségi megbízhatóság és nem utolsósorban az ár fogja meghatározni az egyes implantációs rendszerek hazai elterjedését.

implantáció története 10A genetikai kutatások már fellebbentenek olyan lehetőséget is, mely a hiányzó fogak pótlását fogcsíra vagy fogkezdemény beültetésével oldják majd meg, addig azonban vélhetően igen sok év telik majd el, és jó néhány implantátum kerül beültetésre, biztosítva ezzel a rágószerv funkcionális és esztétikai rehabilitációját.

A Magyar Fogorvosok Implantológiai Társasága megalakulásának rövid története

Magyar résztvevők az 1989. októberi, IX. Oral Implantológiai Világkongresszuson New Yorkban

Magyar résztvevők az 1989. októberi, IX. Oral Implantológiai Világkongresszuson New Yorkban

 1989-ben megalakult a Magyar Fogorvosok Egyesületének Implantológiai Szekciója (elnök: dr. Divinyi Tamás), és ugyancsak 1989-ben Haris András professzor (USA) kezdeményezésére a IX. Implantológiai Világkongresszuson New Yorkban – ahol hazánkat prof. Szabó György, prof. Divinyi Tamás és dr. Toldi Ferenc képviselték – megalakult a Csontintegrációs Kollégium (elnök: dr. Toldi Ferenc), mely a nemzetközi szervezet (ICOI) hivatalos tagjává vált, itthon pedig a MOTESZ önálló tagjaként bejegyzett egyesület lett. 1990-ben a Csontintegrációs Kollégium szervezésében az ország több városában is fogászati implantációs elméleti és gyakorlati kurzust tartottak. A siófoki kórházban, Neszmélyi László segítségével az implantációs műtétet kivetítőn keresztül élôben követhették a résztvevôk, ami ekkor még rendkívüli újdonságnak számított hazánkban.

Dunaújvárosban Dlustus Péter teremtett lehetőséget endoszkóppal követhető sinus elevációs műtét bemutatására.

implantáció története 12A kollégium meghívására neves külföldi szakemberek (Leonard Linkow, Haris András, R. Mericske-Stern, H. L. Grafelmann, R. M. Meffert, K. V. M. Judy, A. Pierazzini, T. Oberoi) a legkorszerűbb implantológiai ismereteket hozták el hazánkba, ugyanakkor lehetôséget adtak a hazai implantológusok, gyakorló fogorvosok tapasztalatcseréjére is. A teljesség igénye nélkül álljon itt néhány név is: Ackermann A., Bögi I., Bohus O., Csiszár R., Czako A., Divinyi T., Fazekas A., Gera I., Hegedűs Cs., Mojzes, Redl P., Ürmösi J., Horváth Zs. és mások
Debrecenben Keszthelyi professzor úr, Szegeden Fazekas professzor úr meghívására, az egyetemmel közös szervezésben a kollégium tagjai beszámoltak az eredményeikről.

1991 márciusában az MFE Implantológiai Szekciója és a Csontintegrációs Kollégium közös tudományos ülést szervezett.
1992-ben a kollégium nagy sikerű nemzetközi konferenciát rendezett, amelyen az implantológiai szekció tagjai is szép számmal részt vettek.
1993 áprilisában a két társaság kölcsönösen kifejezte hajlandóságát az egyesülésre és a szakma érdekeit közösen képviselő társaság megalakítására, amelyre végső formában 1994 novemberében Budapesten, dr. Divinyi Tamás és dr. Toldi Ferenc elnökök aláírásának hitelesítésével került sor.

Az egyesülést követően a Magyar Fogorvosok Implantológiai Társasága mint az MFE tagtársasága jött létre. A kollégium saját szakmai lapját, az „Implantológiai Fórum” hatodik évfolyamát már az egyesült, új szervezet adta ki. A közös munka eredményeként sikeres kongresszusokat, szimpóziumokat szerveztek Szentesen, Egerben, Balatonfüreden, Szombathelyen, Sopronban, Szegeden, Debrecenben és Budapesten.

Az egyetemi központokban munkacsoportok foglalkoznak alapkutatással, melyről neves lapok publikációi is tanúskodnak, országszerte számtalan fogászati praxisban végzik a – kis túlzással – rutinbeavatkozásnak számító dentális implantológiát, mely a legtökéletesebb restaurációt biztosítja azon betegek számára, akik hazánk egyik népbetegségében, a fogszuvasodás vagy a fogágybetegség következtében vesztették el fogaikat. Az évek során az implantológia a csaknem elérhetetlen kuriozitástól a mindennapi fogorvosi gyakorlat részévé vált. Ennek a változásnak kell meghatároznia a 15 éve megalakult és a 10 éve, az egyesülés során kiteljesedett Implantológiai Társaság működését és a jövőbeni feladatait.

Dr. Nagy Katalin, a Magyar Fogorvosok Implantológiai Társaságának titkára

Dr. Toldi Ferenc, a Magyar Fogorvosok Implantológiai Társaságának alelnöke (2004.)